Oracijo.pdf

(123 KB) Pobierz

Ki vagyon ostobább, Orácijó?

avagy (azaz)

Ki vagyonos, tovább bírja?

Minden a legnagyobb rendben, Orácijó. A Földbolygó sínre rakva.

A diszpergált terror-állam képlete bevált; az afrikai nyomor és az európai jólét viszonyai közt

egyaránt megállja helyét. (Ismerjük el, Orácijóm: Európa machinálása volt a meredekebb!

De már ez is megy, mint a parancsolat.)

Mostantól elég egy-két robbantás, ropogós-kopogós automatafegyver-revü – és máris megvan

az ürügy a fajsúlyos beavatkozásra az engedetlen országok–nemzetek vidékein. (Esetleg a le-

bírhatatlan helyi/szakmai érdekképviseletek területein. Vagy akár a szófogadatlan, elégedetlen

fogyasztói rétegek között is.)

Az államilag fizetett síálarc, rendőrsorfal, harci díszben járőröző katonák világszerte minden-

napos tartozékaivá válnak a városképnek. Ahol meg nem, ott csak annál rosszabbul járnak.

Hamarosan a legszabadelvűbbek is tapasztalják, hogy nincs választásuk, kedves Orácijóm:

farkasok között, farkasul kell üvölteniük, máskülönben felfalják őket.

Nem győznek bámulni majd, mi mindenre jó ez a jól megnevezett „nemzetközi terrorizmus”!

Ez az alaposan megmondott és megcsinált. Nemcsak a nyersanyagoknak, energiahordozóknak

piacot felfordító, ellenőrizhetetlen kitermelésére, maffiákat, drogbárókat megszégyenítő keres-

kedelmére, energiafelügyeletre, adathalmozásra, kötelező piaci jelenlétre, élők és holttestek

holvolt–holnemvolt értékkel való kitömésére, kedves Orácijó.

Belháborúba taszítunk bárkit, aki nem engedelmeskedik, vagy akár csak

nem tetszik

nekünk.

Költséges hadiállapotot kényszeríthetünk mindenkire, akivel nem boldogulunk. Akár Kína

Ázsiájára is. Hadi állapotot, hadigazdaság nélkül. Mindezt a világnak bármilyen nagy részén;

anélkül, hogy közben globális háborút kockáztatnánk az egész világon (ennek túl sok helyén);

esetleg (még rosszabb) nemzetközi

hadigazdálkodást.

Mert

biz’ agyonütné a nemzetközi

pénzt (kiváltképp a megroggyant nyugati változatát) – vele együtt pedig valódi nullákból tákolt

milliárdos–képzetes vagyonainkat és nemzetek fölötti birodalmunkat.

Atlanti konzumer-elektorok hülyére zabáltatott, szánalmas gyülekezete (ami még mindig

elhiszi, hogy valaki védi az ő érdekeit) nevében a Nagy Rendbevágó, világunk állandó jellegű

és szűnni nem akaró megmentője most újra megragadhatja a gyeplőt.

Vagy valaki más,

valahol másutt a Földön – nekünk mindegy.

Lényeg, hogy valaki olyan legyen az, aki elismeri csoda-vagyonainkat és befolyásunkat.

Mi már kitaláltuk, kik-hogyan fizethetik meg, hogy mindezek nekünk meglegyenek és

megmaradjanak, kedves Orácijóm: tömegükkel… – tömegesen… – tömegként…